Kedvenc melóhelyem a főváros történelmi negyedében található. Az itteni házak ódon lakásokat és még ódonabb lakókat rejtenek. Ebből fakadóan évente egyszer megjelenik a lomtalanításkor az itt lakók életének jópár köbméternyi, már nemkívánatos tárgyi emléke.

Most pénteken is ez történt, ki kellett mennem az egyik helyi szolgáltatóhoz, ám az odavezető ~200 méteres úton alig tudtam keresztülvergődni, mivel kishazánk jópár honfia és honleánya (nemzetiségi hovatartozásukról nem írok, mert ma már az is bűn, ha valakit cigánynak neveznek, holott az) elfoglalta a szemétdombokat, és nagyjából ötméterenként árgus szemekkel figyelték, ki mit akar ellopni az ő reménybeli szerzeményükből.

Félreértés ne essék, nem érdekel engem, hogy ki milyen módon űzi a hulladékbeszerzési és -újrahasznosítási menedzseri munkáját, sőt az sem, hogy ezt milyen etnikumból származóan teszi. Ami baromira zavar, hogy ez a munka régen egy megtűrt, de a végzői által is elfogadottan suttyomban végzett tevékenység volt. Kirakták, odament, felpakolta, eltűnt. Ma meg? Ha kicsit tovább nézek rá egy érdekes régi tévére, akkor a megkéselést kockáztatom, hiszen "bázé, otthol á (tizen)kilénc gyárék várjá á káját, néhogymá é'vigyéd!"

Azt meg sem említem, hogy ezek a "menedzserek" szanszét dobálnak mindent, és csak a zsírosabb cuccokat viszik, a többit meg szétterítik olyan húsz négyzetkilométeren, egyenletesen. Szerencsétlen köztisztaságiak meg hadd rohadjanak meg a munkában, mire összeszedik...

Mindent összegezve, én igenis ilyenkor odaállíttatnék egy rendőrt, aki igenis a körmükre néz, hogy mit csinálnak, ha már dögevészkednek. A nevében is benne van: rend-őr, ez a dolga, ha az önkormi megszervezi a lomtalanítást, ezt is mellécsaphatná szolgáltatásként, nagyban javulna az emberek közérzete is.

Vagy túl sokat várok? Lehet...