folytatnám, ha nem haragszik meg senki:

Galaxis-dal

Ha ön szerint az élet szomorú,
Vagy nem találja a helyét a világban,
Ha a többiek buták és értetlenek,
Vagy ha már mindenből elege van:

Akkor gondoljon csak arra, hogy a bolygó, melyen állunk,
A Nap körül körbe-körbe jár,
És a Föld is mozog, sőt nagyon gyorsan forog,
S míg világ a világ, ez így lesz már.
A sok bolygó és a Nap mind egyre csak halad,
És velük együtt mi is utazunk,
S a sok galaxis közül, mely rendelkezésre áll,
A Tejút-rendszer lett az otthonunk.

Százbillió csillag ugye nagyon-nagyon sok,
Mégis ennyi van a Tejút-rendszerben,
Amely faltól falig százezer fényévnyi hosszú,
És elvékonyul a széleken.
A középpont és köztünk van harmincezer fényév,
S mi forgunk a centrum körül,
Kétszázmillió évenként teszünk meg egy kört,
És a galaxisunk csak egy a sok közül.

Az Univerzum tágul, és egyre nagyobb lesz,
Kétoldalt, meg lenn és fönn,
És milyen kicsi volt az esély, hogy úgy hozza a szeszély,
Hogy az élet itt, a Földön létrejön.
Hát gondoljon csak arra, hogy az milyen nagy csoda,
Hogy éppen ön megszülethetett,
És reménykedjen abban, hogy valahol az űrben
találnak majd okos lényeket,
Mert sajnos itt, a Földön nincsenek.