Megvan hát!

A rengeteg jószándékkal készült fénykép közül talán ez a legjobban sikerült:

Szombaton nagy készülődéssel és alacsony önbizalmi fokkal indultunk el Pécsre. A 6-os úttól előre ricegtünk, sokan mondták, hogy életveszélyes rajta közlekedni.
Kellemes meglepetés volt, hogy két óra alatt lent voltunk Pécsen (Pécsett? Pécsben? Pécsnél? nem kívánt törlendő!). A tenyésztő gazdinál jó két órát eltöltöttünk a tennivalók és a használati utasítás átismétlésével, majd haza is indultunk.
Zoé kutyu tündérfajta, egy rossz nyivákolás nem hagyta el a száját, amióta hazahoztuk. Egyelőre az ágy a birodalma, csak itt érzi jól magát, a földre (kőre, szőnyegre) nem szeret lekerülni.

Van neki gumicsirkéje, kiskutyához illően kiscsirke. Pirosfejű, sípolós, jópofa (a csirke). Szerintem.

Ma a pénteki átállás minden nyűgét s nyilait tűrtem, amíg tűrhettem, már bérletem van a melóhelyi liftben, olyan sokat szaladgáltam a júzerekhez. Bővebbet talán holnap, ha lesz kedvem. Kutyáról bővebbet biztosan holnap, mert lesz kedvem. Meg talán fényképem is.