Útközben rengeteg hasznos és szép gondolatom támadott, ezek közül egy érdemel megörökítést az utókor számára.
Van itt ugye egy főváros a maga monopol közlekedési vállalatával. Pár nagyfejű szakszervezeti vezető fél, hogy megkérdezik, mi a csöcsnek vannak ők egyáltalán, mire kapják a bazinagy fizetést. Pár hordóhasú vagy deltamatyi sofőr szeretne több fizetést kapni ( ki ne szeretne? tegye fel a kezét! Hülyeeeee! ) Ők most aszonták: megmutassuk nekijek!
Hát noóóórmáááális, Maaargit?
Mi történt ma?
- Párezer ember kicsit korábban kelt fel.
- Párezer ember kicsit korábban kezdett anyázni a békávéra.
- Párezer ember kicsit később ér be a munkahelyére.
- Párszáz ember ma kicsit kevesebbet dolgozik (remélem, a fizetésükből levonják!)
- Párezer ember kicsit leszarja, hogy annak a párszáz embernek mi a követelése.
- Holnap már senki nem fog emlékezni erre az egészre. Emlékezzünk: a pesti ember semmin sem lepődik meg.
Most akkor volt értelme?
Ha én otthon elkezdek sztrájkolni, hogy finomabb kaját, több szeretetet, nagyobb átlaghőmérsékletet, tisztább lakást, engedelmesebb gyerekeket akarok, akkor jobb lesz? Szerintem inkább az összhangulatot rombolom, ami jobbra nem vezet, csak rosszabbra.
Na ugyanez Budapest és a BKV esete is. Bármit rontunk le, mindenki bánja majd. Kicsit vagy nagyon, előbb vagy később, a rossz nem fog jobbat szülni.
 |
| Előbb-utóbb mi is így fogunk munkába járni |
