A tegnapi napomat (na jó, a délutánomat (na jó, kb. egy órát)) azzal töltöttük Cicámmal, hogy egy nyavalyás vakondokot (vakondot?) (vakndt?) próbáltunk kiönteni a lyukából (nem, nem, abból a földalattiból, mielőtt valaki rosszra gondol...).

Cicám még kora délután felfedezte, hogy a ház előtt mozog a föld. Keletkezett is egy klassz kis (nagy) földhányás, a vakond oda hányta. A földet. Miután Cicám elhordta a kupacot, kiderült, hogy nem egy, nem kettő, három alagút fut össze az adott helyen. Mivel a kertet jó régóta nem bolygatta senki, gondolom, egész lövészárok-rendszert épített ki a bundás jószág. ("Namost,hogy a többi Elvtársak honnan,és milyen irányból fognak terjeszkedni,azt sajnos nem tudjuk" - mondják azt a Csapd le csacsi c. filmremekben)

Gondoltam, van nekünk slagunk, szivattyúnk, meg snájdig kis kutunk, miért ne próbálkozzunk? Következett hát az ürgevakondöntés (vakond-öntés, nem vakon döntés!) Pelikán elvtárs módra.

A gödör csak nyelte a vizet, szerintem vagy három-négyszáz liter vizet szó nélkül elnyelt, aztán meguntam, mondván, hogy "kva vakond csak megfulladt..."

Na reggel beszéltem Cicámmal, aszongya hogy a kva vakond az összes meglévő túrást kitatarozta, meg fúrt még vagy féltucat másikat. Szerintem most, hogy remek fedett uszodája lett feszített víztükörrel, kell a meghívott rokonságnak a lakótér...

A kis szörnyeteg