Ma végre elég jó volt az idő ahhoz, hogy borgácsoljunk egyet.

Ennek kapcsán jutott eszembe, milyen jókat főzött apám annak idején, amikor még hétvégi telkünk volt Zsámbékon. Hétvégén kiköltöztünk a jó öreg Wartburggal, és kertészkedés vagy építőmunkák mellett/alatt/után/helyett hatalmas főzőcskézések mentek, néha borgácsban, néha meg csak úgy gáztűzhelyen. Régi szép idők …

Borgács után jót kajoltunk, majd az esti szokásos teendők (Ákom fürdetése, altatása, némi filmnézés) után kimentünk csillagászni.

Amint azt még nem is említettem, még szülinapomra kaptam egy faszántos Newton-távcsövet. Sajnos egész nyáron alig pár alkalommal voltam kint észlelni esténként, mikor milyen okból.Hol lusta voltam, hol fáradt, akadt olyan is, hogy kimentem volna, de együttállásban volt a telihold, a temető lámpája, és a fenti szomszéd köcsöggyerek reflektora, úgyhogy olvasni tudtam, de csillagészni nem.

De most itt az alkarom, kimentünk, próbálkoztunk, megláttuk! Tudniillik kimentünk olyan 11 körül, többrendbeli sikertelen RA-skála leolvasást követően berágtam, és elkezdtem megtanulni a csillagképeket és a nevezetesebb csillagok helyét. Miután néhányat megkerestem és meg is találtam, már könnyebb volt a tájékozódás, és csodák csodája, láttunk egy valamit, ami talán az Androméda-galaxis lehetett, de gyanúsan halavány volt, mindenesetre volt valami a táccsőben.  Első komolyabb sikerem tavasz óta, amikor egy éjszaka alatt megnéztük a Hódat, a Jupiter holdjait és a Szaturnuszt.