Vajon ki lesz a következő? -kérdezhették a gazok egymástól szombaton, és joggal.

Beszereztünk ugyanis egy remek kis fűkaszát kb. 4ezer pénzért a Z’Obiból, és szombaton spenótfürdőt rendeztem a "hátsó kertnek" csúfolt grundon, ami -nem szeretnék túlozni- legalább 5×5 méteres fennsík saját folyammal, némi sivataggal és monszunerdővel.

"Belevágtunk, Terkám!", vagyis nekiestem, mint bolond tehén a fiának, vágtam jobbról balra, balról jobbra - azaz csak vágtam volna, mert a gyárilag nagyon hozzáértő kezek által feltekert damil hogy-hogy nem, folyton elszakadt, nem továbbítódott, és úgy általában damilhoz méltatlanul viselkedett. Kb. félórás szerelés, anyázás, újraszerelés után teljesen megújult orsóval végül győzedelmeskedtem sokhektáros ősvadonunk felett, most kellemes gyep zöldül hátul.

Ákomfiam szereti a tejbegrízt! Az orvos szerint egy éves kora után bármit adhatunk neki enni, így tizenegy hónapos kora óta tűkön ültünk, hogy mikor fújja már el a gyertyát a tortáján, és rögvest neki is láttunk főzni neki májas meg pacalos meg véreshurkás ételeket tejbegrízt, sőt éjszaka, ha még felébred, sima tejet kap inni, azzal elvan a pocak reggelig.

Egyéb történésnek jelezném, hogy hétvégén megejtettük az ilyenkor szokásos aktusunkat, tudniillik grilleztünk egy fergetegeset, rövidujjúban kezdve és -bealkonyodván- nagykabátban végezve. Most aztán reszkessetek Csúszok, Tások! Minden állat reszkessen! Vadászuuuunk!!! Grillezüüüünk!!!