Lámlámlám, itt volt a háromnapos hétvége, gyermeknap, pentékoszté, sőtmitöbb. Ünnepebbnél ünnepebb ünnepek, és Medvekoma micsinál? Béllógatva előkertet készít.

Cicámmal már korábban elhatároztuk, hogy márpedig itt előkert lesz, ha fene fenét eszik is. Tudnivaló, hogy kisházikónk egy jóféle hegyoldal alján fekszik, ebből következik, hogy párfokos dőlésszögű lenne testvérek között is a telkünk. Emiatt elébb talajgépek, teherautók és kisvakondok segítségét kellett kérnünk, hogy legalább közelítsünk a vízszinteshez, majd péntek este alapot ástam a támfalunknak. Ez se volt kis meló, de a nyalánkság még hátra volt: ki kellett betonozni a falat. Mindezt persze úgy, hogy segítségemre volt egy lapát, egy gereblye és egy kiskertészásó, olyan tenyérnyi nagyságú.

Jó szerszámmal öröm a munka, tartja a közmondás, így vidám hangulatban telt a kínhalál, kézi kevert betonunk szépen lassan (de milyen lassan!) megtöltötte a zsaluköveket, szombat estére már készen is volt a betonyozás, aztán már csak egy vasárnapi levezető földlapátolás volt hátra. Mikor ezzel elkészültem, úgy  éreztem magamat, mint a saját farkamba harapó kígyó, elegem volt az egészből. Szerencsére Cicám végig ott volt velem, segített, ahol ért, úgyhogy legalább a társaság jó volt  Köszönöm neki ezt így utólag is!