E hét szerdán reggel szóltak, hogy az egyik szántógép nem akar semmit, főként elindulni nem. Nosza, lementem, kihúztam, szétszedtem, megnéztem, tarkót vakartam, megmozgattam, összeraktam, visszadugtam, hozzáértem, megrázott. Ennyi, nem több, az egyetlen kellemetlenség az áramütés és a kellemetlen fémes szájíz maradt (akit már buszott meg villanydelej, az tudja, miről beszélek). Hónom alá csaptam a gépet, felnyomtam a lenyomott biztosítékokat (az egész szinten elment az áram, hehehe), és mentem a dolgomra, géphurcolás tűzvész kapcsán, lépcsőzés öt emeleten át, lihegés, anyázás a liftre meg a romeltakarítókra.
Aznap délutánra a szemtanúktól az egyik középfőnökhöz jutott a hír, aki rögtön bepánikolt, hogy munkahelyi baleset, kártérítés, életfogytig tartó járadék. Hiába mondtam neki, hogy semmi bajom, és hogy több amper is ért már Mohácsnál, átzavartak a ***** rendelőbe, hogy ott EKG-t csináljanak szomorú szívemről. Átmentem, megcsinálták, semmit nem láttak. Javaslat: a biztonság kedvéért feküdjek be a Jánosba (kórház! Nana, kis hunnnncut!!!) 24 órás megfigyelésre. Kölcsönösen jót nevettünk a tréfán, kezet ráztunk és hazamentem.
Másnap már a cég legfőbb vezetőjénél landolt az eset, ő iderendelt egy munkavédelmi biztost (biztos az volt, mert nagyon szakértően bólogatott mindenre, amit mondtam). Kikérdeztek, elmondtam saját szavaimmal, leírták saját szavaikkal, átnéztük, aláírtuk, mindenki nagyon nyugodt lett.
Azóta nincs olyan liftbeszállásom, hogy meg ne kérdeznék, hogy hogy vagyok, nem fáj, úristen, hálais'n, stb. Az már csak nyalánkság, hogy időközben előjött a félévente menetrendszerű lábfájásom, amivel csak bicékelni tudok. Most már ezt is a villanyozódás számlájára írják, hiába mondom, hogy csak az egészségetlen életvitelem az oka, nem más :-)
Úgyhogy innen a szalagcím, javaslom, munkahelyen ne bírkózzatok a hálózati feszültséggel, menjetek haza játszani!
 |
Megrázó élményem szemléltetése |
