Nem tudom, ki mennyire van tisztában mostani melóhelyem hollétéről, elvileg igyekszem titokban tartani, nehogy ottani sötétben bújkáló ellenforradalmárok kollégák felismerjenek és könnyűnek találtassak valami meggondolatlan és ártatlan megjegyzés kapcsán. Most azonban mégis kivételt teszek, és csöppet sem visszakövethetetlen bejegyzést fogok publikálni.

Történt pediglen pont egy hete hajnalban, hogy a melóhelyen tisztázatlan okból tűz keletkezett az egyik emelet egyik konyhájában. Hogy egy konyhában mitől lesz "spontán" tűz, azt most ne firtassuk, állítólag az egyik a tűz időpontjában itt dolgozó dolgozó másnap reggel annak hallatán, hogy nem lehet felmenni a szintekre robotolni, így kiáltott fel: "De akkor a kedvenc lábasomat sem tudom lehozni!" Fantáziadúsabb nyájas olvasóimnak talán meglódul a fantáziája a kulcssazvak (lábas, tűzhely, villanyrezsó) de ez az egyezés csak a véletlen műve lehet.

Naszóval: a fél emelet kiégett, két napig csak mi dezinformatikusok voltunk bent, hegyekbe lapátoltuk az összeégett szántógépeket és monyitorokat, egereket és billentyűzeteket, hangszórókat és telefonokat. A legkifejezőbb kép díját a következő nyerte:

(m)elege lett

Neki is!

A kárelhárítás még mindig folyik, szerintem jó egy hónapig nem lesz emberi élet a Marson a szinten, addig meg kiloholjuk a lelkünket a sok leltározás meg selejtezés meg madzaghúzás alatt...