A hosszú hétvégén elmentünk bevásárolni, feltöltendő a megcsappant készleteket. Macim jó szokása,hogy az autóból kiszállást követően rögtön elkér a kesztyűtartóból egy pénzérmét, függetlenül annak névértékétől. Eddig nem nagyon értettem, illetve csak a "nekem is egyet" elvet hittem érvényesülni.

Most azonban kiderült, hogy fiam igencsak rafinált módon mindig a kisautókhoz készül, mióta egyszer tévedésből beültettem egybe egy menetre. Most is, amint Anya bement nézelődni egy bótba, Mackó rögtön jelezte, hogy "gyerünk ám a kisautókhoz, de izibe!" Odamentünk, beült, de nem volt nálam százas, így egy darabig próbálta lökdösni a kisautót, de mivel nem indult, fogta az ötvenesét, bedobta a gépbe, ahogy azt látta, és hátradőlt.

Mikor nem indult el mégse az a fránya, nagyon szomorú lett elkezdett bömbölni. Csak egy egygombócos csokifagyi tudta végül megvigasztalni. Következzék két bizonyító erejű fotográfia, felhívnám a nyálas Olvasó figyelmét a másodikon megfigyelhető finoman cizellált körbajuszra és -szakállra :-)

Fiam, gépjárművön

Don Carlos, fagyi közben