Ő az, kit pont ilyennek láttam
Mikor izgatottan vártam
Hogy csak ő jöhet
Ő az, s mit önmagamról hittem
Mindent félre kellett tennem
Ez már az új szerep

Változom, hogy megfejtsem őt
Bámulom, s lelkembe lát
Hallgatom a jövőidőt
Hogy merre visz tovább

Ő az, kit kézen kéne fognom
S lehet akármennyi gondom
Sohasem bántanom
Ő az, nem segít az emlék
Mikor feladja a leckét
S meg kéne oldanom

Érte van feljebb a hangom
Érte van, ha nehéz velem
Érte van, ha nyújtózva tartom
A mércét mindig fenn

Látod, ő az, ki megtanított arra
Hogy a sorban első nem vagyok
Látod, ő az, aki rám is hallgat néha
És ha hallgat, aggódhatok

Ő az, tudom, tisztára az anyja
De a szeme és a hangja
Azt mondják, én vagyok
Ő az, aki megtanul majd mindent
Ami nekem soha nem ment
Őbenne bízhatok

Nélküle csend volt a házban
Nélküle túl nagy a csend
Nélküle mindent megtaláltam
De mért is kell a rend

Látod, ő az, eszembe jut róla
Néhány régi, veszélyes kölyök
Látod ő az, fogalmam sincs róla
Hogy is kéne őriznem őt

Látod, ő az, még ölbe vettem tegnap
Sokszor mondta, mindig így lesz majd
Látod ő az, kinek szép lesz majd az a holnap
S ott a dalban így is marad

Ő az, s tudom, elválunk majd egy nap
Hm, csak mosolyogni tudjak
Amikor elköszön