Ilonka néni, az osztályfőnök kíváncsi, hogy a tanítványai hogyan ünneplik a karácsonyt. Először Gazdaghffy Pistikét szólítja.

“Mondd csak, Pistike, mit csináltok otthon karácsonykor?”

Pistike feláll és így felel:

“Tetszik tudni, Ilonka néni, én és a két kisöcsém szüleinkkel beülünk a Ford kisbuszunkba és elmegyünk az éjféli misére, ott karácsonyi dalokat éneklünk. Utána adakozunk a templom előtt a szegényeknek. Aztán amikor hazaérünk, addigra a szépen feldíszített karácsonyfa alatt ott sorakoznak a szebbnél szebb játékok mindhármunknak. Körbeálljuk a fát és nagyon boldogok vagyunk.”

“Ez nagyon szép, Pistike”, mondja Ilonka néni. “Most te mesélj nekünk, Csóré Gáspár, ti mit csináltok karácsonykor?”

“Nálunk egész évben alig van ajándékozás, a szüleim nagyon szegények, a tizenkét testvéremnek ruhára is alig jut pénz. Mások levetett ruhájában járunk iskolába, anyukámék nem jönnek ki a segélyekből, a gonosz pultosnéni mindig elveszi mindenüket. De karácsonykor azért anyukámék kitesznek magukért, olyankor mindenki kap valami szép és nagyon drága játékot, igaz, utána mindig sokat kell koldulnunk a templom előtt…”

Ilonka néninek eszébe jut, hogy van ám az osztályban egy zsidó kisgyerek is, akit nem szeretne kihagyni a beszélgetésből.

“No és ti, Goldenberger Móricka, mit csináltok karácsonykor?”

Móricka így felel:

“Hát, nálunk elég unalmas minden évben. Apukám hazajön az irodájából. Mindnyájan beszállunk a Rolls Royce-ba, elvisz minket a játékgyárába. Belépünk, végignézzük az üres polcokat, aztán elénekeljük a “Micsoda barátra leltünk Jézusban” kezdetű dalt. Végül mind elutazunk a Bahamákra.”