Megtörtént, amitől mindig is tartottam: szombaton délben kalbászevés közben porrá tört az amúgy is ratyi állapotú jobb felső bölcsességfogam. Úgy nagyjából egy órán keresztül kapargattam a falat kínomban, bevettem három algopirint, az végül elnyomott annyira, hogy hirtelen elaludtam, Cicám ébresztett fel, amikor hazaért, tudniillik szegény éppen vizsgázott aznap, Bákommal voltunk kettecskén otthon.

Felébredtem, kerestünk egy ügyeletes fogorvost, elmentünk.

Kivésték, kiesett, örültem.

Örülök most is, mert már nem fáj, nem kell félnem, hogy mikor megy szét, és végre évek óta nem b*ssza a szám belsejét szét az a nyavalyás 45 fokban kifelé álló feleslegfog.

Örvendj, egész Természet, megváltásod elérkezett,
zúgjatok mind, óh ti berkek, nádasok,
Mackó foga már közel sem olyan sok!