Az imént tonercsere miatt lementem egy ritkán látogatott dolgozó szobájába. Amint beléptem, pont olyan illat volt bent, mint annak idején szegény rég meghalt keresztanyámék házában (no nem akkor, amikor már meghalt, nem).

Rögtön beugrott a sok-sok ott eltöltött nyaralás emléke, a málnaszörpös vérszerződések a tábortűznél, szalonnasütések, légpuskázások, csúzligyártások, barackszedések, tyúketetések, esős napokon hasonfekve olvasások, családi pecázások emléke.

Idestova negyven leszek (kimondani is rémes), de ilyen alkalmakkor még mindig kiskölyöknek érzem magam, és az azóta eltelt idő mintha meg sem történt volna…

Hiányoznak azok az idők a maguk felhőtlenségével, és tudom, hogy nekem ezek már nem jönnek vissza. Remélem, azért a kisfiamnak lesz sok ilyen negyven évre szóló emléke.

Így utólag-hasztalan is köszönöm keresztszüleimnek mindezt a sok élményt!