Bevallom, és nem szégyellem, hogy nagyon nincs közöm a vallásokhoz. Volt, de már elmúlt, kiábrándulás tipikus esete Tóth Marival.

A katolicizmust a kezdetek óta nagy kalap nullának tartom a maga beégetett önhittségével, ritualizált istenimádás-helyettesítésével, bokáig koptatott ünnepeivel, lásd körmenet, búcsú. Tudom, hogy az ilyen alkalmak leginkább a tömegpszichózis fenntartásáról és ezen keresztül pénzszerzésről szól. Úgy vagyok azonban vele: legyen nekik ez jó, mi közöm hozzá? S lám, mégis rozoga Föld…

Íme a receptje, hogyan öregbítsük amúgy is messzi földön ismert vezetői képességeinket településünkön és a széles kerek világon:

Végy egy sok évtizedes hagyományt, mondjuk véletlenül a helyi búcsút. Ne törődj vele, hogy a gyerekeknek remek szórakozás (a szülőknek mondjuk egy zsebmetszés) az ilyenkor szokásos körhintás-vattacukros-édességes-körbehányós dzsembori. Rúgj föl minden megszokást, merj újító lenni, ne félj az emberek szájától! Elvégre te vagy a falu választott vezetője immár majd fél éve! Az emberek bizalmas belédvetése von dicsfényt köréd, úgyhogy tehetsz, amit csak akarsz, mindenki mögötted áll! (ugye? mondjátok, hogy igen, kérlek…)

Tudasd a vásárosokkal, hogy megtízszerezed a helypénzt, vezess be a búcsú idejére parkolási díjat (és feledd el, hogy településeden még tisztességes járda sincs a falu FŐUTCÁJÁN!, /ugyan, hadd süllyedjen el az a büdös kölyök a babakocsijával együtt az ötven éve porló járdacsontváz közeiben/, nemhogy parkolóhely, aki még egy nappal korábban jön, az beállhat autóval a templom elé, vagy a zebrára…), tégy ezzel lehetetlenné minden szabadversenyes vállalkozót. Végy ehelyett egy kb. 80-100 négyzetméteres füves részt a templom körül, zsúfolj oda érdekszférádból 150 bazárost, 12 matyóművest, és rengeteg párthű elvtársadból amennyit csak tudsz, kezd el magyarkodni, tájszólni, énekeltess magyar búcsúpótlékodon szlovák, sváb, meg amilyen nációs műdalokat. Ügyelj arra, hogy a falu minden házában (kivétel nélkül, ne könyörülj a hegyoldal túlfelén élőkön se!) Dolby Stereo hangzásban hallhassák rendezvényed minden zizzenését, lehetőleg este nyolc-kilenc óráig. Feledd el, hogy vannak olyan idegenszívű dögök, akik a torz kölykeiket szeretnék altatni, alva tartani, vagy csak élveznék a vasárnapi csendet a ganék (a mocskos komenista állatok, fujj, sárba velük!).

Kasszírozz be minden lehetséges forintot, titokban oszd meg a helyi papbácsival, aki annyira megalomán, hogy ha látod, már tudod, hogy Napóleon él, és ő a lokál servus dei. A maradékot oszd szét szűkebb érdekszférádban.

Ha mindezt megtetted, dőlj hátra, és súgd elégedetten bölcs vezértársaid fülébe: "Ma is nagyot alkottunk, nem keltünk fel hiába. Ez jó mulatság, férfimunka volt!"