Tegnap fél füllel (”Pardon, Önöknél mindig nyitva van a televízió?” “Mátyás, mondtam hogy zárd el, nem nyújt semmi kulturálisat” idézet a Hippolyt c. filmremekből) hallottam a FókuszAktívTalálkozásokVagyvalamimás műsorban, hogy X.Y. ügyletes playmate-k!va majd most megtudja, hogy lehetnek-e akkora keblei, amekkorát szeretne, és hogy stábunkkal elkísértük a plasztikai sebészhez.
HÁT KÖNYÖRGÖM! EZ EGY HÍR????? Egy utolsó lerobbant ribanc, akire fél év múlva csak a perverzTata fog emlékezni, az hír? Hogy a ma gépsoron napi ötven szilikoncsöcsöt beültető plasztikai segédmunkás be tudja-e gyömöszölni a nőbe a háromliteres sóoldatos zacsit, az hír??? Hát valóban ez kell nekünk, emberek???
Még emlékszem, amikor indultak ezek a kereskedelmi átoktévék, akkor is voltak már ilyen hírműsorok, de akkor még képesek voltak amolyan Nőklapjásan kishírek a nagyvilágból bejátszásokat mutatni, néha uncsi, néha érdekes egyperceseket láthattunk. Mameg?!?
Elválik-nemválik, szétégett-de-még-elmondta, drogozik-de-fogadkozik, lelőtte-de-nembánja, ugyankurva-deegyetemrejár, nincsbarátnője, vanbarátnője-de-utálja, utánajártunk-csakönöknek, szavazzon-agagyicédéért, melyikvárosfővárosa-Magyarország, riporterünk-exkluzívanbejutott, önmiértnincsDubaiban, jéééézusistenlááátttadmekkoravannekiiiii?????
Ezt kapjuk, és nemcsak mi. Ez már nem az éjfél utáni olcsógagyipornószekció, hanem a gyerekeink házifeladata utáni idő főműsora. És ami a legszörnyűbb, megbabonázva merednek a tévére, és elhiszik, hogy ez az élet, az a szar meg, hogy dolgozni járni és embermódon élni, az az őskorban volt, amikor a dínók uralták a földet…
Ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok dínó…
