Utálom magamat egy kicsit (na jó, nagyon picit).

Az elmúlt harminchét évben mostanában nagyon kritikus vagyok, és genya, és folyton mindent és mindenkit kritizálok. Némelyek szerint kompenzálni akarok valamit ez nem helyes. Igazuk lehet, és visszanézve inkább sötét, mint világos ennek a blognak a hangulata (pedig nem vonz a dark stílus, esküszöm!). Most mégis, megint egy negatív post következik.

Tegnap (és már korábban is) beszélgettem Cicámmal egy őt különösen érdeklő dologról, amit én nagy vonalakban ezoterikának neveznék, bár ennek csak egy kis területében érdekelt a Kedves. Érdeklik őt a horoszkópok és a lélekvándorlás, a többiről nem tudok, de lehet más is.

Úgy gondolom, kinek-kinek szíve joga, hogy milyen módszerrel teszi az életet elfogadható(bb)nak ezen a sárgolyón. Nem vagyunk itt sokat (sajnos), azt a kis időt érdemes megszépíteni, legalább magunknak, ha már egymásnak nem tesszük (az, hogy az emberiség, "aki" hatalmas dolgokra képes, ha akar, miért nem segít a saját fajtársainak a jobb életért, egy külön értekezést is megér, majd egyszer, ha olyan kedvem lesz, írok erről is).

Nincs ezzel semmi gondom, toleráns embernek hiszem magamat. Számomra ugyan hajtépésre ösztönző megmosolyogtató néha/gyakran az a sok zagyvaság, amit emberek főállású vagy műkedvelő ezoterikusként művelnek a betevőért, de nem fogok senkit máglyán elégetni vagy tüzes fogókkal széttépni és hittársaikkal megetetni, sőt, még csak el se gáncsolom őket. Legyen, ha nekik jó, úgy vagyok ezzel, mint a homokológiával: amíg engem nem akarnak meg***téríteni, addig csinálja mindenki a jóízlés határain belül, amit akar a párjával (bár látni azt nem akarom!).

Számomra egy hit van: szeretem azt hinni, hogy minden, ami kézzelfogható, és bármilyen tudományos eszközzel vizsgálható, elemzhető, cáfolható, az van, és nincs más. Mielőtt valaki elkezdi, hogy "na a hülye, akkor ő is csak hívő, neki is van vallása", már előre egyet kell értsek: igen, tudom, hogy nem vagyok jobb egy katolikusnál, én is hívő vagyok. De csak azért, mert tudom és elfogadom, hogy nem vagyok képes mindent felfogni, amit azonban már valaki előttem képes volt! És itt van a lényeg szerintem: én nem olyasmiben hiszek, vagy bízom, amit soha senki nem képes tételesen és kézzelfoghatóan bizonyítani, megmutatni, elmagyarázni, hanem csak elfogadom, hogy egy tök vagyok, korlátolt és korlátozott befogadóképességű aggyal és lassan megcsontosodott idegpályákkal. Az én hitemben röppályák, gyorsulások, vegyi összetételek, reakciósebességek, akkréciós korongok, dezoxi-ribonukleinsav és bináris algebra a kulcsszavak. Sajnálom, ha ez a hitvallás fellengzősnek hangzik, talán csak olyan, mint az én szememben a többi. Ez van.

De az, amit tegnap Cicám egy honlapról felolvasott, az félálomban feldühít, ébren egyszerűen csak elszomorít. Volt ott valami megamágus, aki valami rezgésszintugrást jósol 2012-re, miáltal választanom kell, hogy meghalok, és elmegyek az univerzum egy távoli bolygójára folytatni háromdimenziós(?) evolúciómat, vagy "feljebb rezgek"(?) egy magasabb energiaszintre, ahol majd nem árt nekem a Földön bekövetkező világvége. Beszélt még a Földről, ami egy "fotonövezetben" tartózkodik, ami istentudja hogyan befolyásol most is minket, aztán szó volt még univerzáliskozmikusszereteteskörforgásos mittoménmiről is. Cicámtól előre is bocsi, de egyszerűen nem fogadja be az agyam, csak darabkákra emlékszem, olyasmire például, hogy "hamarosan véget ér a Nap-Föld_Pleiádok ciklus, ami 26000 évig tart".

Idézek a gae.hu weblapról:

A görög mitológia szerint a Pleiadok az anyjukkal utazva találkoztak Orionnal a vadásszal. Orion szerelmes lett Pleionéba és a lányaiba. Orion sokáig üldözte a hölgyeket, de nem tudta utolérni. Végül Zeusz segített nekik a szökésben galambbá változtatva őket, így felrepültek az égre. Amikor már elég magasan voltak, csillaghalmazzá alakultak. Magyar népies neve "Fiastyúk".

Jómagam is valami hasonlóra emlékeztem, az mindenesetre tuti volt, hogy a Nap (és vele a Föld) a büdös életben nem keringett a Fiastyúk körül, sem az ekörül. Egyetlen keringési periódusról tudok a Nap tekintetében, azt, hogy a galaxis középpontja körül 240 millió évente egyszer fordul meg. Ennyi.

Ezen egyetlen marhaság hallása után nem tehetek róla, de bezárul a fülem az ilyesmi hallatán. Lehet az a megasámán remek ember, kiváló pszichológus, nagyszerű tanító: az én világomba nem fér bele, mert ellenkezik azokkal az ismeretekkel, amelyek igazolására legalábbis lehetőségem van (ha nem is élek vele mindig). Lehet, hogy nincs nyitva a harmadik szemem, vagy csakrám, vagy ki-m, vagy chi-m, vagy felettes énem; nem tudom.

Úgy tűnik, hogy a természetfeletti és én nem vagyunk beszélő viszonyban. Bocs, Termikém!