Ma volt nemszerencsém sokadjára bemenni a fődhivatalba a Jenőhöz. Egy jelzálogjog-törlési kérelmet akartam beadni, szerintem nem olyan nagy dolog az, másnak is volt már efféle elintéznivalója. Azt nem is említem (de mégis!), hogy éppen jó lázas vagyok, torkom a pad alatt, úgyhogy ez plusz nyalánkság. Mindegy.

Bemegyek 6:50-re, én vagyok az első (híres sorbanállócsalád legkisebb fia volnék). Első vagyok, első vagyok, tök jó nekem -ismételgetem magamban két orrfújás között. Fél kilenc, nyílik a mennyek kapuja, bajszos szentpéter sorszámot osztogat, mintha senki nem tudna sorszámosztó automatát kezelni.

Első vagyok, hívnak is rögtön. Itt kezdődnek a bajok. Munkahelyem társadalmi szervezet lévén tárgyi illetékmentességet élvez - elvileg. Az, hogy ezt egy vállalati jogász mondja, úgy tűnik, nem sokat nyom a latba, biztosan csak most kezdte a szakmát a szerencsétlen, hiszen egy földhivatali Kiss 23. Jolán szó nélkül vitába száll a nyavalyás ingyenélő ügyvéddel. Ja és szerettem volna soronkívüliséget is kérni, hogy mihamarabb tiszta legyen a tulajdoni lap. (Á: 10.000.- pengő forint plusz)

Vázolom a beszélgetést:
Én: -Jóóóónapot kííívánok, Hakapeszi tisztelt Ügyintéző úrhölgy!
(Hatalommal bíró nő, aki ezt szereti fitogtatni, röviden HBNAESF, rövidebben HBN): -’pot.
Én: -Ezeket szeretném beadni. Felhívnám a figyelmét az itt feltüntetett tárgyi illetékmentességi megjegyzésre és a csatolt nyilatkozatra.
HBN: -Ez a beadvány nem tárgyi illetékmentes, az egész rossz, írják újra.
Én: -Megjegyezném tisztelettel, hogy a vállalati jogászunk állította össze, miután utánanézett a törvényben.
HBN: -Én ezt nem tudom, nekem ez van kiadva, nem jó.
Én: -Akkor én most kifizetem a soronkívüliséget meg a normál illetéket, és majd visszakérem a cégtől.
HBN: -Akkor már neki se álljon, mert én nem fogom visszaadni magának azt az illetéket, mit képzel, maga vitatkozni akar velem?
Én: …???
HBN (kicsit visszább vesz): -Hogy gondolja, hogy befizeti az illetéket, kiadom az igazolást és maga visszakéri?
Én (először nem értve, majd felháborodva): -Nézze hölgyem, nekem eszem ágában nem volt ilyesmit kezdeményezni, ennyire hülyének néz? Én a munkáltatómtól kívántam visszakérni azt a 6ezer Ft illetéket, amit most Ön befizettet velem. Amúgy meg a rák kíván magával vitatkozni, én csak arról szerettem volna biztos lenni, hogy ma ez az ügylet biztosan elindul, a többi nem ér annyit, hogy ezen vitatkozzunk, pláne ilyen módon.
HBN (lecsillapodik 50 decibel alá): -Ja az úgy mehet, akkor maga befizeti, visszahozza a számlát és mi kiadjuk az átvételi példányt, csütörtökön lehet érdeklődni.
(Körülöttem többen furcsán néznek, HBN feltűnés nélkül belemosódik a háttérbe…)
Én (a senkinek): -Alá’sszolgája.

Lámcsak: megint kiderült, hogy Napóleon él, és a Földhivatalban dolgozik. Egy sehonnai szaros ügyintéző (aki magam is vagyok a saját szemétdombomon) istennek képzeli magát, és korán reggel (nem ám egy kimerítő nap után, hullafáradtan, nem, már az első ügyféllel!) így letaglóz bárkit, aki a szeme elé mer keveredni.

Köszönjük néked ezt, drága Leninünk, drága Marxunk, drága Engelsünk, és persze hála néktek is, ó negyven év bürökratái, névtelen aktatologatói, ti mind!

Már csak azt remélem, hogy egyszer eljön majd a mennyeknek országa, ahol az ügyfél és az ügyintéző együtt örvendeznek majd, lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat…

De mikor???