Brrrrrr….
Kezdődjék hát a móka és kacagás, és a fogcsonkok csikorgatása, MaC beletép a húrokba, nóta zendül, taliga nyikordul, útrakél a vándorvesém!
Ez a mai nap különösen álmosító, reggel alig tudtam kievickélni az ágyból, ráadásul Cicát is ébresztenem kellett, a megszokott egy-másfél órányi tízpercenkénti telefonszolgálat helyett most velem egyidőben kellett (volna) kelnie, mert megy az okmányirodába jogsit hosszabbíttatni (fél év késlekedés után :-))
Melóhelyen pangás, szerintem mindenki arra számít, hogy mindenki újévi hangulatban maradt még, és ezért neki sem kell pörögnie ezerrel. Sebaj, nekem ez csak jó!
