Ma ebédidőben kimenvén a sarki ábécébe láttam egy kutyát a posta elé kikötve. Valami egyszínű szimpla majdnem-fajkutya volt, rozsdabarna, öreg és hályogos szemű. Amivel megfogott, és amiért ezt a bejegyzést elkövetem, az a tartása volt. Egyszerűen még nem láttam ilyen egyenesen ülő jószágot. Ha ember lenne, azt mondanám, hogy hogy minimum egy apacs indián főnök, de még inkább … nem is tudom, szóval büszke volt, na! Egy ilyen öreg kutyától maximum ha lesunyt fejet-fület-farkat várna az ember, ez meg itt tiszteletet ébreszt az arra járókban.

Nekem is kell már egy kutya !!!