A nap mondása

" Mostanában annyit dolgozom, hogy kezd az ivás rovására menni…"

Tegnap az esti nemtommilyen kultúrműsorban (fókusz? tények? akták? barátokközt?) mutattak egy német ürgét, aki készített egy hullamobilt. Az aksija egy évet bír ki, beteszed a nagymami sírjába, és beszélgethetsz vele helyi tarifával a másvilágra.  Fannnntasztikus találmány, szerintem most lett teljes az életem.

Másik mobil: kellene már egy telcsi, a mostani 7110-esemet nagyon szeretem, de a múltkor fél napot kellett szerelni, az előlap hátulján eltört a rögzítőcsavarok foglalata (farkány műanyagból van), egy régi kopott lapot kellett feltennem, de ezzel meg recseg a mikrofonom. Kinéztem a veszkónál egy Motorola E398-ast, csak mivel egy előző vásárlás miatt van még hűségem, csak új előfizuval lehet megvenni. Hárman vagyunk egy családban, kettőnknek már van, most Bogyónak minek az előfizu, úgysem használ(hat)ná, hogy megérje.
A pankánál van egy Sony-Ericsson K500i, az nagyon szép, és olcsóbb is lenne, meg le is beszélhető a havidíj, csak most morfizok, mi legyen, Cica nélkül nem akarok dönteni. Ha van fejlemény, megírom.

A virsliről: tendencia lett, hogy ki tud olcsóbb és ezzel arányosan sz@rabb virslit gyártani. Eddig két negatív győztest találtam, az egyik egy nóném virsli a Fény utcai piacról, ezt anyám vette pár éve, de valami fantasztikusan szar volt, főzés alatt széthullott, de cserébe legalább büdös volt. A másik egy kis deviancia: debreceni páros, jó drágán. hazavittük, megfőztük, megettük. Semmi gond, átlagíz. A főzővizet trehány módon másnapig megőriztük, s lám: a víz alján LILA! zacc úszkált. Azóta debrecenivásárlási moratórium van érvényben.
Szóba jön még néha nagy ritkán a főzőkolbász, de a legutóbbi egykét alkalommal ritka bőríze volt nekik, úgyhogy pihentetem ezt is.

Nem értem, mi visz rá cégeket arra, hogy a drágán megvett disznódarabkákat beletegyék ilyen moslékba. Értem azt, hogy a kisnyugdíjasok megveszik önbecsapásként, hogy "van benne husi is", de azért olyan ez, mint a régmúlt idők nagy királyainak fortélya: olvasszuk be az előd által kiadott aranypénzt, tegyünk bele egy kis ezüstöt, egy kis rezet, egy kis fűrészport, és verjünk új pénzt. Pár királyváltás után az aranypénzzel be lehet gyújtani, hamar ellobban. 
Elértéktelenedés! Ez a kulcsszó. Kis lelkiismeret-hallgatással akár finom felvágottakat is lehetne gyártani, és talán még nem is lenne annyival drágább. 

Pozitív viszont, hogy a hétvégén vásárolt frankfurti virsli végre hasonlít a régi, gyerekkoromban látott virslikre: olyan, mintha hústerméket enne az ember! Ehhezcsak egy hasonlatos termék van manapság: a füstli, melyet rendszeresen veszünk is. Ha csalódnánk az itt dícsért kóbászfélékben, megírom!

Két nap és Y-day!