Saját szegénységi bizonyítványomat készülök most kiállítani.

Rájöttem, hogy eleddig elég szegényes volt zenei ízlés- és ismeretvilágom, és hogy emiatt sok remek dologról maradtam le az életben. Ez persze így elég elnagyoltan hangzik, elmondom, miről is van szó.

Soha életemben nem vettem a fáradságot, hogy legalább meghallgassak egy kis reggae-zenét, viszont remekül elhatároztam magamban, hogy nekem ugyan nem kell ilyesmi. A minap viszont "kezembe akadt" (ne kérdezzétek, honnan egy Bob Marley mp3-gyűjtemény, és nagysok utazóidőmben nekiálltam telcsiről hallgatni útközben. Mit ad isten Hogy - hogy nem, rájöttem, hogy nekem ez nagyon-nagyon tetszik!!! Végre egy kis nem agresszív gitárfűrészelős-fejhangonnyivogó-pléjbekkes cinizés, hanem igazi, hangszeres, énekes, élvezhető zene. Legmélyebb tiszteletem Mr. Marley és munkássága előtt!

(Mellékesen jegyzem meg, a köznép okulására, hogy ma reggel olyan volánbusszal /igen, csak így, nemecsekernősen, jobbat nem érdemelnek/ jöttem be, hogy a lábam alatt kinézve láttam az aszfaltot elrohanni alattam. Mit mondja, halálközeli, extrém sportnak is kiváló!)