Tegnap este csillagászati eseménynek voltam szemtanúja. A Szaturnusz elvonult a Hold mögött. Érdekes dolog ez: kis semmi fírgek vagyunk egy kőgolyó felszínén, a jelentéktelennél is kisebb a befolyásunk a világ dolgaira, az égitestek nagyjából fittyet hánynak arra, mit akarunk nagy és indokolatlan gőgünkben a világtól. Eme lényeknek egy földrajzilag jól elhatárolt csoportja abban a szerencsés helyzetben volt tegnap, hogy a Hold éppen kitakarta a Szaturnuszt kb. egy óra hosszat. Semmi nem változott meg, a Hold most is halad a pályáján, a Szaturnusz úgyszintén.

Ami változott: néhány kisember úgy érzi, hogy kozmikus jelenésben volt része, hogy nagy dolgokat látott. Ez leginkább a bulvárlapok szintjére emeli a problémát, aholis jó szokás, hogy a nem történésből készítenek híreket. "Győzike nem tervez több purgyét, VV Bandi eseménytelen napja", stb.

Bevallom, szeretek (szeretnék) csillagészkodni a magam eszközeivel. Érdekelnek az efféle események, ha adódik alkalmam, meg is nézem ezeket. Amiben próbálok mértékletes lenni, az a túlzott jelentőség tulajdonítása irreleváns dolgoknak.

Mert miről is van itt szó? Adva van esetünkben egy naprendszer, történetesen a Naprendszer. A központi zseblámpa körül egy síkban kering néhány gombolyag, némelyik hajókötékből, némelyik pókfonálból készült. Ezek bonyolult összjátéka során az egyik néha eltakarja a másikat, vagy éppen egyik elől a zseblámpát. Bár a pókfonál-gombolyagon élő picike atkáknak ez baromi érdekes dolog: "Odanééééézz, eltűűűűnt!" Másfél órára csak a pókfonál-gombolyag még pókfonalabb kísérőjét látjuk. Ettől még a rendszerünk összessége semmit nem változott. 

És ami az egészben a legizgibb: történt egy eltűnés, történt egy megjelenés. Összidejük kb. két perc. A kis fírgek, hogy mégis csinájunk már fontos eseményt a dologból, mit tesznek? Rendeznek egy cirka két órás rendezvényt, ami a voltaképpeni két percet emeli naaagy és tartós és rendkívüli dologgá. Szó se róla, volt ott remek előadás amatőr csillagászoktól mindenféle témákban, de hát ilyet nem láthatunk-e, ha bemegyünk akár mondjuk a Mindentudás Egyetemének előadásaira?

Szép dolog az ismeretterjesztés, és valóban érdemes és kell is megragadni minden alkalmat, hogy a paraszt agyába fényt öntsünk, de mégis, valahogy elégedetlenség-érzetem van. Nehéz elmondani, miért is, klassz dolgok történtek, de az összkép ettől még a "szánalmas" jelzőt generálja bennem.

Tudjuk be ezt nemlétező maximalismusomnak.