Reflektálnék korábbi írásomra, melyben a kisközségünk műemlékénél rendszeresen odaförmedt jazzkornyika felett keseregtem, most a dolog pozitív oldalát szeretném bemutatni.

Egy hete vettük észre Cicámmal, hogy a romtemplom mellett (nem mellékesen a temető oldalában) nagyméretű plakát hirdeti: Vivaldi balettelőadás egy hét múlva.

Nosza, felhörrentünk ismét: eladták a rominkat megint idegenszívű kapitalistabérenceknek kizsákmányolás céljára. Nagy morogva vártam az újabb tortúrát.

Mit tesz Isten Hogy egyik szavamat másikba ne öltsem, a legkellemesebb meglepetés ért pénteken. Ami a legritkább: Vivaldi Négy évszak c. művét hallhattuk felcsendülni a romtemplom mellől, és az előadás minden percét évezettel hallgattam végig, és még Mickóka álmát sem féltettem, mert a komoly hangosítás ellenére igen kellemes, mondhatni szívmelengető volt a hangulat.

Summa summárum: visszatért a nyílttéri és ezen belül a romtemplomi előadásokba vetett bizalmam. A hangulatot némiképp rontotta, hogy a koncert végén valami diszkóritmusba oltott aláfestő zene szólt, feltehetően a balett aláfestő zenéjeként, de ez sem volt elviselhetetlen, ellentétben az összes jazzkoncerttel. Ilyesmit máskor is szívesen látnék/hallanék szűkebb pátriánkban.