“Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent.”

Hat nap a világ teremtésére nem nagy idő. Ebből is látszik, hogy a szűkös tenderhatáridők nemcsak a reklámszakmában keserítik meg az életet. Persze, ha valaki még a rendelkezésére álló kis időt sem használja ki, az már a felelőtlenség kategóriájába tartozik.
Már régóta nem hagy nyugodni a gondolat, vajon mi lett volna, ha az Úr jó magyar mesterember módjára nem lóg el egy napot a végén, hanem végigdolgozza az egész hetet. Oké, hogy a hatodik napon már nagyjából megvolt a dolog, és első ránézésre úgy tűnt, mintha kész lenne a világ, de így utólag azért nagyon hiányzik az a hetedik nap.

A Biblia szerint például a nagy sietségben az Úr már a harmadik napon megteremtette a növényeket, de szegények egy teljes napig nem tudtak fotoszintetizálni, mert Istennek a Napot csak másnap volt ideje megteremteni. Valami ilyesmi probléma adódhatott a dinoszauruszokkal is, de ezeket az aktákat szigorúan titkosították. Magát a Földet is lehetett volna egy kicsit stabilabbra szerkeszteni. Egy kis freon, meg CO2, aztán máris jön az ózonlyuk és olvadnak a jégsapkák? Ejnye-ejnye! Ha így csinálták volna meg a fűtést a lakásban, most visszakérném a pénzemet.

Aztán minek annyi sós víz a tengerekben és oceánokban, amikor az emberiség vízkészletei kimerülőben vannak? Tiszta pazarlás, amit egy kis odafigyeléssel ki lehetett volna küszöbölni. Nem beszélve a sivatagokról, ami tipikus példái a nemtörődömségnek. Minek továbbá annyi ehetetlen növény? Ha a fák ehetőek lennének, mennyivel könnyebb lenne az élet, Szudánba se kellene állandóan élelmiszercsomagokat küldeni.

Egy másik nagy hiányossága ennek a futtában teremtett világnak a csoki. Ezt mindenki nagyon szereti, most miből állt volna a főnöknek teremteni egy növényt, ami csokoládé ízű. Persze tudom, ott a kakaóbab. De hát épp erről beszélek! Azt nem elég leszedni, még rengeteget kell vele foglalkozni, hogy valódi csoki legyen belőle. Vasárnap talán még jutott volna idő raffaelló bogyójú bokorra, sportszeletet termő fára vagy Kinder-tojást tojó tyúkra.

Végül elvitathatlan bizonyítékai a fércmunkának a szúnyogok, patkányok és más kártevők vagy a betegségeket okozó vírusok és baktériumok. Ha még egyszer átfut a listáján, biztos nem maradnak benne ilyen hibák. De hát nem! Fontosabb volt a pihenés, a láblógatás. Inkább rámondta, hogy ez jó, meg az jó, csak ne kelljen még egy napot munkával töltenie.

Na mindegy, ezzel a füstölgéssel nem megyek semmire. Nekem bezzeg mennem kell dolgozni.