Bárhogy is számolom, most van hat éve annak, hogy sötét árnyék borult az emberiség kollektív feje fölé:

2001. szeptember 11. a végzetes dátum, amikoris megvettem nagyképernyős Samsung tévémet a Mammutban.

Nem röhögni! majd két éven át perkáltam többé-kevésbé rendszeresen a Credigennek nemkis összegeket, de végül csak véget ért, és a mai napig hűen szolgál bennünket fent nevezett szórakoztató elektronikai termék.

Ja és ekkor volt az is, hogy a Mammutban őgyelegtem hitelbírálatra várva, amikor az eladósegéd kölök odajött az 5×50-es (tévé-szer-tévé a mértékegység) polcsorhoz (de hülye szó: polcsor, pol-csor, háhááhááá, értik, ugye?!?) és átkapcsolt az éppen nézett MTV (nem magyar, hanem music) adásáról a CNN-re, ahol csak azt láttuk elsőre, hogy áll a két torony (nem Orthanc/Isengard és Barad-Dur/Lugburz a Gyűrűk urából, hanem a WTC) és k*va nagy porfelhő mindenütt. Mondom is az ott segédkező kollégámnak (szállítani jött a tévét, nem lévén jogsim): "na ezek már nem tudják jódolgukban, mikor kell abbahagyni a kipufogógáz-gyártást".

Aztán hézagos angolnyelvtudásommal kiderítettem, hogy biz az történt, ami történt. Találgatott mindenki, de már akkor terroristákat és Binládeneket lehetett hallani. (Ja, állítólag megtörtént, hogy valami német sofőr az olasz határon telefonált haza, hogy "Ich bin im Laden", azaz rakodás közben van, erre lefogták a határőrök, hogy ő biztosan terrorista. hehe.) Mondtam is a kollégának fanyar humorommal, mely velemszületett képességem: "Na, ezt a hitelt se kell holnap már fizetnem, kár, hogy adás sem lesz többet vagy ötszáz évig…" Ezen jót derülve végül meglett a tévé, fizetnem is kellett, adás is van, az élet megy tovább.

Unatkozom.