Hétfőn kell mennem ügyintézni a Földhivatalba a Jenőhöz. A Polgár Jenő hivatalba. A jenő úrhoz. A polgár hivatalba.

Én egy nagyon-nagyon türelmes ember vagyok, sokak szerint a birka kategória nyertese. Hajlandó vagyok órákat sorban állni, ez idő alatt a púpomból nyerek vizet és zoxigént a fennmaradáshoz olvasgatok, dúdolgatok, hangolgatok, egyszóval elvagyok. Álltam én már sorban az APEH-nál, amikor még volt építőanyag ÁFA-visszatérítés (100%-os!), úgy hogy reggel az első busszal mentem, 5 órakor már huszan álltak előttem(!), szerintem ők hálózsákban ott töltötték az októberi éjszakát. Voltam már földhivatalban szintén huszadik szintén reggel fél hatkor.

Ha egyszer beállsz egy ilyen sorba, sorsod megpecsételődött. Soha egy moccanásra sem szabad kilépni, mert a sor légmentesen összezáródik mögötted, és ha megpróbálod a tépőzárat szétfeszegetni korábbi sortársaid között, akkor rövid úton meglincselnek. Jó dolog az, amit nem oly rég vezettek be, hogy kapsz sorszámot érkezéskor, ám van egy nagy bökkenő: a sorszámosztó géphez csak a hivatal nyitásakor (8-1/2 9) engednek oda, tahát ahhoz, hogy ne kelljen hosszasan sorba állnod, hosszasan sorba kell állnod. (”aki gyanús, nem gyanús” from Ludas Matyi)

Szerencsére hétfőn majd csak délutánra tudok bemenni a Jenőhöz, akkorra állítólag már lefut a nagy invézió, majd meglátjuk, hangos drukkolást várok el, valahogy így: “Rá-rá-hajrá! Üsd-vágd-nemapád! Nem állunk meg félúton: Leoncio pusztuljon! Munkát-kenyeret, vagy elég csak az egyiket…“