Tegnap este nézem a (megint) megújult Magyar Királyi Távképszolgáltató Hivatal híradóját, amely éppen arról számolt be, hogy befejeződött a Magyar Honvédség reformja. (Vigyázat, arra mindig kínosan ügyeltek, hogy “nem Hadsereg!!! Honvédség!!! Mi békések vagyunk, csak szaladgálunk és védünk!“)

Tekintsünk el most attól, hogy bárki bármikor hatalomra jut ebben az országban, akkor a legelső dolga megünnepelni bármilyen keresztbe tett szalmaszálat, hatalmas fegyvertényként lobogtatva azt, legyen szó bár 247 méternyi elkészült autópályáról, vagy 100 db. legújabb beszerzésű körúti villanyoszlopról.

Most éppen egy ütőképes, gyors reagálású, jól felszerelt, ajrópaji színvonalú terminátorsereget mutattak be pár percben. Volt ott minden: távirányítós kisrepülő webkamerával, rugalmas elszakadás, bekerített elleMség (thx. to my fiam, Dani!), meg ami egy Napóleonnak nyálcsorgást okozhat. Olyan jó is ezt látni, istenuccse!

Eszembe jutott azonban a Halálhágó c. film Clint Eastwood-dal, amelyben előre eltervezetten gyakorolták a gonosz antiamerikaialista erők csapdába ejtését, komoly haditerv és előzetes egyeztetések után. Csakhogy az a nyomorult fíreg Keletierdő őrmester csak annyit mondott magában: “egy lószart, uram!” és gyorsan taktikát váltva a győztes csapatot lelőtte, mint a kutyát.

Mi is efféleképpen állunk most szerintem. El vagyunk telve a mi nagyonszuper seregünkkel, hogy az majd milyen jól meg fog védeni minket. Sajnos elég lenne csak egy nem túl nagy ellemség, aki elszánt és valóban harcedzett, és lám, megalakulhat a Magyar Iszlám Dzsihadista Köztársaság, vagy a Srpscnkzcze Postmadarskoje Nyevengerskoje Rzespublikcza, vagy neadjisten a United Aftermagyar States of Pannonia and CisDanubia and OverTisza. Nem is kell olyan messzire mennünk, hiszen itt volt egy nem is kis háború alig pár éve a délszomszédoknál, vagy ott vannak azok a kiszámíthatatlan szaracénok kicsit messzebb, egyiknek se kell a szomszédba menni egy kis puskaporszag miatt.

Voltam én is katona, adjon az ország hálát a jósorsának, hogy akkor senki sem támadt ránk, mert ha nekem kellett volna megvédenem, odaadtam volna vitámat és szangvinámat, de hogy senki el nem találok, az tuti. Talán nem is a bénaságom miatt, bár az sem kicsi, de hogy egy hosszú keserves évnyi bakakenyér rágása alatt írd és mondd: 3-szor, ismétlem, háromszor egy darab lőszert lőttem el, és 1 darab kézigránátot dobtam el, ami még ráadásul fel sem robbant :-) az valami szégyen ennek a honvédségnek, azaz inkább annak a gonoszátkosnak, ami régen volt, de már elmúlt (?).

Nagyon szeretném elhinni, hogy a mostani elitsereg nem csak az én és a mi pénzünket majszolja seggvakarva, csak nem nagyon tudom. Valahogy nincs bizodalmam ebben a nagyszuper demokratikus hazavédelemben, amelyet mindig egy szélkakas módjára forgolódó politika irányít, és ahova bárki rendes munkahelyen dolgozni nem vágyó pógártársam elmehet 150 kiló és harmincas dioptria alatt.

Talán Mátyás király sem ok nélkül tartott zsoldossereget. Aki fizet, az diktál, nem harcolsz, nincs lé, ágyeszbugyesz…