Elvárom, hogy valakik mélyen szégyelljék magukat.

Itt élek ebben a nyomorult kis országban, még az átkosban nevelkedtem, határeset vagyok a szekértolók és a szabad nép között, tanulmányaimat a gonosz sötét időben végeztem, majd pont a munkábaállásom a rendszerváltozásra esett. Széles vályú kettős ága várt.

Az én mocskos kamenista pfujjj iskoláimban még a nagy testvérnép elnyomása idején is arra neveltek, hogy örüljek, ha magyar vagyok, legyek büszke történelmünkre, hőseinkre, hagyományainkra. Én ezt az intést meg is fogadtam, és büszke voltam a fentiekre, de komolyan. Nem túllihegve, de márciusban hordtam a kokárdát, az iskolában hordoztuk a nemzetiszín zászlaut, örömmel olvastam a Magyar Mondák c. könyvet és úgy általában békében megvoltam hagyományainkkal.

Eltelt azóta majd húsz-harminc esztendő, Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem. Az eltelt időben az alábbiakat érték el valakik (tudjátokkik, akiket soha nem nevezünk néven, akik előtt tilos a politizálás, mert akkor végeláthatatlan vita (sőt vitatkozás) kezdődik munkahelyen, utcán, szomszédok közt, családban, legtöbbször sűrű anyázásokat szülve, namindegy):

• Ciki a kokárdaviselés
• Ciki a magyar zászló és variánsai (lukas, koronás, címeres, sima, kerek, szögletes, fehér, mogyorós, ja bocs, ez nem az!) lobogtatása
• Ciki az Árpád-sáv (megvallom őszintén, a jelenkori botrányok előtt max. történelemkönyvekben láttam, sosem tűnt fel; nekem.)
• Ciki a Himnusz és a Szózat éneklése (mondjuk ez számomra mindig az volt a lárvahangom miatt, vessétek rám az első követ!)
• Ciki azt mondani, hogy “én magyar vagyok!”
• Ciki megemlékezésekre, felvonulásokra járni, nem is teszem, féltem a bőrömet.
• Ciki úgy általában minden, ami valós történelmünkből vagy kitalált mondavilágunkból eredeztethető (leginkább ideértve az őskun-szittya-akkád-sumér-Ádáméva meséket!!!)
• Ciki népdalokat énekelni (én sosem erőltettem, lásd négy ponttal feljebb.) Nox nem számít!

Ezeket végiggondolva igenis követelem, hogy a nemzetinek csúfolt jobboldal monnyon le, és sürgősen állítsa vissza a fenti jelképek és intézmények renoméját, mert különben tüntetést szervezek az Astoriához, és akkoraztán.

Nem érzem magam elkötelezett baloldalinak, ha most hitvallást vártok, akkor ciki, mert leginkább a transzalkotmányos omnikaotikus kváziszifilisztikus anarchia híve volnék, vagy mi. Mivel sok válogatnivalóm nincs, jelenleg még mindig a ballibmocskos pfujjderohadék világcionista összeesküvők nézetei vágnak össze legjobban az enyéimmel, bár ők is csak lagymatagon lökdösik a hazai pirostábor szekerét. Mindegy.

De az ellen igenis kikelek magamból, hogy pár száz, pár ezer agyament vadmarha elvakultan kinevezze magát igazi magyarnak, új többségnek, meg Önvédelmi Gárdának.

Emberek! Jódolgotokban vagy éppen tehetetlenségetekben ne zárjátok már ki azt a maradék tízmillió ittélőt a magyarságból, a többségből meg a védendők köréből! Én is magyar vagyok, én is a többséghez tartozom, engem is meg kellene védeni, és nem magam ellen. Ne nekem mutogassátok már a kiegyenesített kaszáitokat! Kíváncsi vagyok, ha egyszer idejönne párszáz állig felfegyverkezett csetnik vagy csecsen vagy binláden, akkor a nagy magyar önvédő gárda hányfelé szaladna szerteszét? Sejtem: százan százegyfelé. Régi dicsőségünk? Késel(nek) az éji homályban.

Ti vagytok azok, akikkel nem lehet vitázni, érvelni, meggyőzni, de még meggyőzni sem tudtok engem a vélt igazatokról. hallgatom, amit bölcs vezéreitek mondanak, és nem értem. Nem azért, mert olyan nagyívűek a gondolataik, nem. Egyszerűen az agyam nem hajlandó befogadni ezt a szánalmas nyökögést, ami három tartópilléren nyugszik: “Ez így rossz, és elkésett, és kevés”. Soha nem hallottam egyetlen kritizált intézkedésre sem valódi ellenérvet, alternatívát, csak a fenti böffenést.

Ti vagytok, akikhez értelmes ember nem szól, ha politika kerül szóba, mert előkapjátok a sípot-dobot-nádihegedűt-kereplőt, és még jó ha nem a paradicsomot, tojást, vagy molotov-koktélt. Ti ordibáltok ott, ahol csöndben kellene állni: a megemlékezéseken, az idelátogató külföldi vendégek fogadásakor, vagy ha a gyűlölt Fletótok éppen bármit mond, mondjuk hogy “jóreggelt!”

Miattatok röhög rajtunk a világ, hogy “no lám, hülye magyarok, magyar hülyék!” mert ezt látják kintről: a káoszt, a széthúzást, a mocskolódást. igen, ma Magyarország fő reprezentatív exportcikke a zöld epe és a sűrűn felböffent gyomortartalom. Ti vagytok a fő exportőr.

Nevetségesek vagytok. Az első mondatot rátok értem, ti szégyelljétek magatokat.

Kirohanásomat befejeztem, remélem, jól esett, váljék mindenki egészségére.