Hát elkészültünk. Átköltöztünk, ott vagyunk, megkönnyebbültünk.

Az egész egy ködös szombat reggel kezdődött. Énöcsém már a megbeszélt időpont előtt a ház előtt állt, várt. Megfagyott, de nem jött volna be, mondván: nagyon sötét volt még, meg a reluxa is le volt húzva. Inkább megfagyott. Janisógor kicsit (nagyon) késett, de jött, sőt, neki köszönhetjük, hogy kész lettünk, mert egy füst alatt lustaságból hozott három hórukkembert is a brigádjából, akik egész nap elmentek egy pizzával és kevéske vízzel (Cicám bélízét (Bailey’s, gy.k.) bezzeg felitatta Jani az embereivel, mondván, húzzátok meg, ilyet még úgyse ittatok, mintha legalábbis kannásbor lett volna, még ilyet, azt a drága piát!)

Én voltam a kiindulási ponton a koordinátor, én szedtem le, ami még a falon volt bútor, mindent szétcsavaroztam, fáztam, vártam. Öcsém volt a sofőr, mert ő tud teherautót vezetni, az emberek rakodtak, Jani meg mindig ott volt és irányított. Remek kis csapat voltunk, bár nem is láttam őket, folyton úton voltak.

Látástól mikulásig ment a rakodás, jöttek a hírek, hogy az “új” ház már tele van, de én nem hittem, ugyan, van ott még hely. Este én is átmentem, nem volt. Cicámmal addig legóztunk, amíg sikerült egy ágynyi helyet kiszöszölni, aznap halomban aludtunk, mint az eszkimókák. Szó szerint, még a kutyánk is ott volt a kupac tetején!!!

Azóta éjjel-nappal pakoltunk, odakint mínusz 5 fok, odabent plusz harminc és az univerzum hőhalála között valahol, irgalmatlanul be lehet fűteni a házikót, a pincében fatüzelésű kazán várt minket. A házban és mellékházban no meg az udvarban található több fatelepnyi bútor és gerenda és törmelék beköltözésünk óta alig fogyott, viszont “fő a biztonság” felkiáltással rendeltünk 50 mázsa fát is, ha igaz, ma hozzák ki.

Miután nagynehezen szétbútoroztunk (ennek az ellenkezője szokott történni általában), elkezdtük felbontani a korábban sebtiben megtöltött dobozokat és zsákokat. Mit mondjak, megint igaznak bizonyult a mondá, miszerint amit nem használsz fél éve, az nem is kell igazán. Valóban, millió csilivili dolog gyűlik össze egy háztartásban akár csak öt éva alatt is, nos ez nálunk háromszorosan igaz. Bogyó dobozain csak azt láttuk: “Bogyó, törékeny”. Amikor kibontottuk, kiderült, hogy van benne gumikacsa, napszemüveg, ólajtó, asztalsarok, bagolyköpet, kolduspúpja, miegyéb. De ez mind kell neki. Ű tuggya.

Egyszóval most itt vagyunk, tök jó, mire elrendeződunk véglegesen, jön a tavasz és kezdhetjük a felújítást, mert az biz akad bőven. Hogy az egy hét alatt mennyi vizet, villanyt, gázt, csatornát, tévét szereltem, szóljon majd egy másik kiselőadás.

Ágyeszbugyesz, sziasztok.