Az elmúlt egy héten szabadságon voltam. Mondhatnám, hogy eseménytelenül telt ez az idő, de nem volna igaz. Most rád zúdítom hát mindazt, amit átéltemtünk.
Először is: sosem volt valami fényes az anyagi helyzetünk, ám az elmúlt nyár során annyi váratlan kiadás és be nem tervezett dögség jött közbe, hogy mondhatjuk: a tönk szélén táncolunk a borotva élén egy paraszthajszállal egyensúlyozva, hogy egyik képzavaromat a másikba ne öltsem. Legyen elég annyi, hogy ha egy épeszű hiteltanácsadó a családi bevételek egyharmadát javasolja maximum lekötni, akkor mi ezt nem fogadtuk meg, illetve nem állt módunkban megfogadni, jelenleg a bevételünk 100-110 százaléka van lekötve hitelszolgálatra. Hogy miből élünk? Mit lehet tudni, ami éppen jön: a levegő portartalma, kisebb bogarak, koldulás a Széna téren, havonta egy vese eladása napszemüveges úriembereknek furgonjuk hátsó ülésén, stb. Még itt vagyunk, ezért mondhatjuk, hogy evolúciós szempontból sikeresek vagyunk, remélem, Ákomkának nem kell így tesztelnie majd a génkészletét.
Summa summárum, most jött el az ideje annak, hogy Cicámmal beleuntunk, hogy minden jobb falatot megvonunk a saját és most már lassan utódaink szájától, és ilyenek helyett minden a házba/házra/ház miatt menjen el a kasszából. Nosza sebtiben leszerződtünk egy ingatlan-közvetítővel házeladás céljából. Ami reménnyel tölt el minket, hogy máris hozott egy komolynak látszó jelöltet koloncingatlanunkra. Ha ez összejön, akkor (jóval kedvezőbb banki feltételekkel, a maradék házpénzből és hitelből) veszünk egy rendes házikót valahol a közelben. A szóba jöhető települések felsorolása ABC-sorrendben: Biatorbágy, Biatorbágy, Biatorbágy, Biatorbágy és Biatorbágy.
Mivel meglátásunk szerint Zsámbék agy-, tetsz- és tényleges halott, remek móka lesz majd évek múlva átjönni romtemplomnézőbe, de itt lakni azt soha még egyszer, ebben nagyon egyetértünk. Bia meg olyan település, ami csupa élet és mozgás és fejlődés , annyi céggel és ebből fakadóan annyi munka- és egyéb lehetőséggel, hogy abból a bevételből jut is, marad is, legyen bármilyen kapzsi és harácsoló az ottani önkormányzat (amit mellesleg nem hiszek, érdekes módon fel tudták futtatni településüket pár év alatt a békasejhaj alól egy remek kis majdnemvárossá, míg Zsámbék régiós központból küzdötte és küzdi lefelé magát, ha így megy, hamar Új-Zéland közelében lesz vizifalu).
Naszóval, ez az egyik projekt, a másikról majd akkor írnék, ha már kicsit látunk belőle valamit, addig lekopogom (bár ezt a lekopogást sosem értettem, ezért marhaságnak tartottam), talán bejön.
Ennyit a projektekről. A szabi alatt amúgy nem nagyon történt semmi, fent ismertetett nehézségek miatt (továbbra sem) mentünk strandolni, raftingolni, windboardozni, kitesurf-özni, crowdsurf-özni, hónaljsurfözni és fagyizni. Bármi más megtörténhetett és meg is történt (részletes lista a szerkesztőségben). Nagyon remélem, hogy hamarosan egy költözködésről és házavatóról tudok majd beszámolni, addig meg rágom a küszöböt, a szálkákat meg nem nyelem le, ahogy azt anyukám tanította volt…
