Sir Arthur!
Ezúton szeretném megköszönni Önnek azt a sok izgalmat, élményt, tapasztalatot és tudást, amit regényei, írása és munkássága nekem szerzett. Nem vagyok a szavak embere, de úgy érzem így látatlanban is, hogy a világ egy nagy elmével lett kevesebb.
Remélem, hogy ha van odaát, akkor Ön már találkozott a Rámával, látja a Gyermekkor végét, a Várost és a Csillagokat.
Jó utat kívánok ehhez, és köszönök mindent! Nekünk pedig itt maradt mindaz, amit hosszú élete alatt alkotott. Kár, hogy már nem lesz folytatása, de erről nem Ön tehet.
 |
Odafenn szépen, sorban kialudtak a csillagok."
(Arthur C. Clarke:Isten kilencmilliárd neve)
